Szervezeti rugalmasság kontra hatalomféltés

Gyorsan változó környezethez igazodni csak rugalmas, idomulni, mutálódni képes, ‘élőlényszerű’ szervezetekkel lehet. Az ilyen szervezetek sajátja az informatikával jól támogatható teammunka, ám fékként hat a megkövesedett gyakorlat, a vezetői pozíciók féltése. A hierarchia lépcsőin végigbukdácsoló döntéshozatal, a tömegtermelés és -szolgáltatás helyett az egyedi igények kielégítésének előtérbe kerülése mégis váltásra kényszeríti a szervezeteket, és a közigazgatás sem állhat ellen az átalakulásnak. Szabó Katalin, a Corvinus Egyetem professzora segítségével az átalakulás szükségességét és mikéntjét igyekeztünk megérteni és megértetni. Meglátásai: — A pályázatok esetében is kevés figyelem a szervezetek megújulására való figyelem (inkább a technológia fontos — pl. a 2. NFT-ben) — A gyorsan változó világ leképezését, követését a rugalmas, a lehetőségek tárházát magában foglaló szervezeti kombináció teszi lehetővé. Azonban ennek a masszív, hierarchikus felépítésű, stabil szervezetek logikailag teljes mértékben ellentmondanak. — A hierarchikus szervezetekben a vezetők a hatékony termelés helyett az alkalmazotti létszám növelésében érdekeltek, ám a versenyben való helytálláshoz nélkülözhetetlen hatékonyságnövelésben csak a kombinatív, lapos szervezet lehet nyerő. — Az átállást a tehetetlenségi tényező nehezíti. A főnököknek nehéz megosztani hatalmukat, és lemondani azok igazgatásáról, akiket már nem kell és nem is lehet irányítani. Fékként hat a munkavállalók különböző rétegeinek eltérő mértékű önállósága is — sokan a jól körülhatárolt feladatokat preferálják, mások a felelősséget tartják terhesnek. — A szervezeteknek egyre kevesebb lesz a hagyományos értelemben vett tőkéjük (termelőeszköz, berendezés, helyiségek stb.), mert kifizetődőbb erre szakosodott cégektől just-in-time bérelni azokat. A volt szocialista országokhoz hasonlóan azonban ma még idehaza is a birtokon belüliség gyakorlata dívik, vagyis a gazdaság bizalmi szintje igen alacsony. – F: máj. 13.