Talán ismerős idézet József Attila Nem én kiáltok c. verséből. Különösen így van ez, amikor (kulturális) szolgáltatók vagyunk. Ahogy a minőségi mantrák között is első a minőség = szembesülés az elvárásokkal.
Abban is segít, hogy csökkenti a szakmai vakság esélyét. Amikor tevékenységünk és céljaink között meglazul a kapcsolat, netán – ha nem is tudatosan -, de céljainkkal szemben kezdünk dolgozni.
Még kellemetlenebb, ha tudatunkban nem választjuk el
– tevékenységünk valóságát
– az önimázsunktól (mit gondolunk saját tevékenységünkről)
– az arculattól (mit igyekszünk magunkról mutatni)
– imázsunktól (amit mások érzékelnek tevékenységünkkel kapcsolatban).
Arra kell törekednünk, hogy bár e négy fogalom soha nem azonos, közöttük azonban a lehető legkisebb távolságot tartsunk. A nagyobb távolság ugyanis személyes életünkben neurózist, intézményünkben pedig diszfunkcionális működést okoz.
Jó tehát, ha tudatosan, tervszerűen szembesülünk a külső valósággal. “A könyvtárügy megerősítése és társadalmi szerepvállalásának stratégiája, 2026. (első lépcső; ‘Indulás’)” (új, 2026. okt. 12-es frissítés) link dokumentum a könyvtárügy sikerét a használók stratégiai elégedettségéből vezeti le, melyet párbeszéd útjén igyekszik elérni, könyvtárosokkal és nem könyvtárosokkal egyaránt. Emellett használóként – minőségellenőrként – kezeli a könyvtárosokat is, akiket az ellátókönyvtárak támogatnak abban, hogy a lehető legjobban szolgálhassák ki a könyvtárak meglévő és potenciális használóit. Így biztosítja a szakma a stratégiai fenntarthatóságát. (MG)
KIT-információ