– Tudjátok, mi a különbség a szépirodalom-olvasás és a ponyvaolvasás között? – tette fel a kérdést Szász Máté neurobiológus a Mit tesz az agyunkkal, ha nem olvasunk? podcastban.
Nyáry Krisztián: Az absztrakció szintje. A készen kapott válaszok nem bomlasztják meg annyira… [az elménket].
SzM: Mondjuk Leslie L. Lawrence és Dosztojevszkij…
NyK: Bizonyos olvasmánytípusokat – nevezhetjük ezeket ponyvának is – azért olvassuk, mert mindig ugyanazt akarjuk olvasni. Van 4 vagy 5 féle konstelláció (talán nem is Lawrence, hanem a Romana regények), melyet ismételni akar az olvasó… A szép vagy magas irodalom kizökkenti ezeket a gondolkodási struktúrákat. Kertész Imre mondta, hogy neki fiatalkorában Dosztojevszkij olvasása olyan volt, mint egy szívre mért, elháríthatatlan csapás. Megállt, és nem kapott levegőt attól, amit ott olvasott. Az a funkciója tehát, hogy valami újfajta választ kapok olyan kérdésre, amit talán még fel sem tettem. Ezt a Romana-regényből nem kapom meg, de nem is ezért olvasom. (…)
Bánhalmi Kata: A komplexitás jutott először eszembe. Valami egyszerű és nem kell gondolkodnom, csak folyatom rajta a szemem. Vagy valami annyira megszólít, hogy megáll a világ és mélyebb szinten kell gondolkodnom róla.
SzM: Neurológiailag mérhető, hogy amit olvasol, az ponyva, vagy szépirodalom. A ponyvában – mely lehet szép, igényes is – a karakterek sztereotípok. Mivel ismered a karaktert, ki tudod számítani a viselkedését. A theory of mind (elmeolvasás) szerint az olvasás közben meg akarom érteni a karaktert, és ki akarom számítani, mit fog csinálni. Szimulálom őt és a helyzetét. A ponyva-karakterek annyira sztereotípok, nem változók a karakterek (pl. Darth Vader mindig gonosz), s így minden cselekedete logikus. Nem kell magam beleásnom az ő világába. A szépirodalomban az agyam tanácstalan. A karakter mozaikos, töredezett és változik. A személyiségfejlődése miatt az agyadnak újra és újra kell generálni a modelljét a szereplő motivációinak megértéséhez. Ez az igazi affektív theory of mind funkciója az agynak: default mode networkre [vö.: link ] van szükség. Ezért nagyobb agytornára kényszeríti az agyat. Ehhez képest a ponyva a rózsaszín súlyzóval való edzés. (Itt vagyok podcast)
Analógiásan gondolkodva: a szakmai “ponyvák” – évtizedek óta ismételt sablonok – hasonló válaszokat hoznak, mint amilyenek a jelen helyzetbe kormányozták (vagy talán: hagyták folydogálni) szakmánkat. Ha azonban a jelen helyzettel nem vagyunk megelégedve, jobbat szeretnénk, látva megváltozott környezetünket (vö.: VUCA – sebezhető, bizonytalan, összetett, többértelmű), akkor szakmai szinten is más – összetettebb, dinamikusabb – jelenségekkel, környezettel kell szembesülnünk. Csak ekkor van lehetőségünk egy kedvezőbb helyzet előállítását segítenünk. (MG)