(Előző rész: link ) A protokollépítés könnyen félreérthető. Négy tévút különösen veszélyes.
1. Személycsere mítosza: az elképzelés, hogy elég a rossz embereket jó emberekre cserélni, és a rendszer megjavul. Ez rövid távon csábító, hosszú távon veszélyes gondolat. A jó protokollra éppen azért van szükség, mert még a jó emberekben sem bízhatunk tartósan.
2. A jogszabály-fetisizmus: mintha egy eléggé részletes törvény önmagában létrehozná a megfelelő gyakorlatot. De a protokoll nem a paragrafusban él, hanem a végrehajtásban, a képzésben, a visszacsatolásban, az ellenőrzésben és a következményekben.
3. Az átláthatóság mítosza. Az átláthatóság szükséges, de nem elégséges. Egy rendszer lehet teljesen átlátható és mégis korrupt, ha a nyilvánosságra hozott adatokhoz nem kapcsolódik felelősségi mechanizmus. Az adat önmagában nem protokoll; csak akkor válik azzá, ha cselekvést indít el.
4. A rendkívüli helyzet csapdája. Rendszerváltások idején mindig erős a kísértés: most nincs idő eljárásokra, most gyorsan kell cselekedni, majd később visszatérünk a rendes működéshez. A baj az, hogy a “majd később” ritkán jön el. A kivétel gyorsan szokássá változik.
Qubit (előfizetéses tartalom)