Mondhatjuk kapásból, hogy a könyvtár mennyi szolgáltatást kínál magány ellen, csak igénybe kellene venni, ám jóval előbbre mutat, ha igyekszünk jobban megismerni a magány természetét, és abból tervezzük vissza, az alapján alakítjuk megfelelőbbé szolgáltatásainkat. (MG)
A magány annak a szubjektív megtapasztalása vagy megélése, hogy az egyén számára a társas kapcsolatai nem elegendő számúak vagy minőségűek. Utóbbira jó példa a társas magány: lehet, hogy valaki nagy családban él, de nincsenek kielégítve az érzelmi és egyéb szükségletei, míg lehet, hogy egy egyedülálló mindezt megkapja a baráti körétől.
Albert Fruzsina, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének kutatóprofesszora és a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének egyetemi tanára: “Ma Magyarországon a felnőttek 20 százaléka azt mondja, hogy nincs barátja, 10 százalék pedig nem tudja vagy nem válaszol. Mivel olyan időket élünk, amikor a kapcsolati tőkét, a networkinget nagyra tartjuk, az ember nehezebben vallja be, ha nincsenek barátai, ezért is intő jel az, hogy ennyien elismerték, hogy nincsenek olyanok, akiket barátjuknak tekinthetnek”.
Bár a társadalmi elszigeteltség pontos mértékének meghatározása nehézkes, különösen sérülékenyek azok a csoportok, amelyek a diszkrimináció vagy egyéb társadalmi akadályok miatt nehezebben építenek kapcsolatokat, mint például a fogyatékkal élők, a menekültek, az LMBTQ+ közösség tagjai, illetve az etnikai kisebbségek, de az alacsony iskolai végzettség vagy jövedelem is nehezítő tényező.
Magyarországon leginkább az idős nők maradnak magukra, ami elsősorban a férfiak kedvezőtlenebb halálozási mutatóira és a nők új párkapcsolati esélyeinek szűkösségére vezethető vissza.
Igaz, hogy változnak az idők, de erre még később visszatérünk.
Pulzus HVG