Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) több, mint kétszáz éves történetének talán legválságosabb korszakát éli. Mindezt azért is fájdalmas megállapítani, mert olvasóként több évtizedes személyes kapocs fűz az intézményhez. Végigkísérhettem a hanyatlás éveit, ahogy az olvasók lassanként eltűntek a vaskos falak közül.
Hogy a nemzeti könyvtár a NER mostohagyerekévé vált, annak alapvető okát 2010 óta a változó erősségű határozott politikai szándékban kell keresnünk, középpontjában pedig információink szerint az OSZK a Várból való kiköltöztetése áll. Kétségtelen, hogy korábban szakmai körökben is felmerült: a kinőtt Nemzeti Múzeum után 1985-ben birtokba vett épület nem alkalmas a feladatra. A könyvtár megtelt, bővíteni nem lehet, a külső raktárak használata ugyanakkor nem igazán ideális megoldás. (A digitalizáció viszont erre a problémára is képes gyógyírt nyújtani anélkül, hogy el kelljen hagyni a Várat.) Másrészt – kormányzati szempontból ez a fajsúlyosabb ok – a királyi palota rekonstrukciójának is útjában áll a Széchényi.
Hogy a folyamatosan csúszó munkálatok során mikor jutnak el az A-tól az F épületig, azt nem még tudni. Az OSZK által birtokolt krisztinavárosi szárny újjáépítése optimista számítások szerint is a 2030-as évek második felében várható – bár a jelenlegi képlékeny politikai helyzetben erre sem lehet mérget venni. Terveztek ide – hogy a korábbi vendéglakosztályokkal úgymond meglegyen a kontinuitás – luxusszállodát, de felmerült az is, hogy legyen a palotamúzeum része. Ebben az esetben a már helyreállított Szent István teremtől a délnyugati oldalon a Mátyás teremig (ennek falburkolatát újrafaragták) húzódó teremsort is be lehetne mutatni a nagyközönségnek. (Persze meg lehetne ezt tenni az OSZK maradása esetén is.) A Széchényi jelenlegi, az eredeti szerkezetét őrző díszlépcsőházának rekonstrukciója viszont ellehetetlenítené a könyvtár működését, ami az illetékesek szemében megint csak az elköltöztetés mellett szóló érv.
Az OSZK új helyeként korábban szóba került a Magyar Rádió volt épülete (az a Pázmányé lett), a Kilián laktanya, az illetékesek azonban közben rájöttek: előbb fel (illetve át) kell építeni az új székhelyet, megfelelő mennyiségű raktárral, infrastruktúrával. Maga az átköltöztetés sem egyszerű feladat, hiszen az ország messze a leghatalmasabb könyv- és iratállományáról van szó. A folyamat akár tíz évet is igénybe vehet. Ilyen körülmények között a stratégiai tervezés nyilván lehetetlen.
Rózsa Dávid 2020 eleje óta áll az OSZK élén. Pályafutását 2010-ben tájékoztató könyvtárosként kezdte a KSH Könyvtár Olvasószolgálati Osztályán. Karrierje gyorsan ívelt felfelé. 2013-ban már osztályvezető, 2018. április 1-jével öt évre kinevezték a KSH Könyvtár főigazgatójává. Mandátumát nem töltötte ki, mert kevesebb, mint két évvel később a Széchényi első emberévé avanzsált. Regnálása finoman szólva sem sikertörténet.
A cikk megírásakor segítséget kértem a könyvtár vezetésétől. Arra lettem volna kíváncsi többek között, hogyan változott az OSZK költségvetése, a látogatók száma az utóbbi időben, várhatók-e fejlesztések, miért zárták le a könyvtár több mint felét. Választ lapzártánkig nem kaptam – írja Pethő Tibor.
Magyar Hang