Múlt heti “A társadalom egyenlőbbé, befogadóbbá, kevésbé elfogulttá válik – a könyvtár által” link hírünkhöz kapcsolódva…
Éber Márk hangsúlyozta azt, hogy “a gyakorlatban a tőkefelhalmozás a tulajdonosok oldalán hatalmas vagyonok képződésével, egyszersmind a tömegek kisemmizésével jár. Ez a kettő úgy tartozik össze, mint az érem két oldala: erre hívta fel a figyelmet David Harvey a “felhalmozás kisemmizés által” (accumulation by dispossession) témájában írott elemzéseivel. Másképpen: a tőkefelhalmozás ára sokak vagyonának kisajátítása, illetve sokak munkájának kizsákmányolása; ezt mutatta ki Nancy Fraser is Kannibál kapitalizmus (2024) című könyvében.
A kevesek kezében összpontosuló magánvagyon így hiányzik a társadalom hasznára és védelmére fordítható közvagyonból. Hiányzik többek között a közszolgáltatásokból, a közegészségügyből, a közoktatásból, a közösségi lakhatás különböző formáiból, a közösségi közlekedésből, a közművelődési intézményekből (színházakból, közkönyvtárakból, közgyűjteményekből), a közüzemi infrastruktúrából, a gyermek- és ifjúságvédelemből, a mentális betegségek, valamint a drog- és alkoholproblémák kezelésének közintézményeiből, vagyis a társadalom és a közösségek javát szolgáló intézményekből és közberuházásokból. A legfőképpen azonban a dolgozók és különösen is a közfoglalkoztatottak, a közalkalmazottak és a köztisztviselők tisztességes munkafeltételeinek biztosításából, béreikből és fizetéseikből hiányoznak a források.”
A vagyon koncentrációja mindeközben a társadalmi mobilitás mértékét is csökkenti: a társadalmi szintek közti mozgás-áramlás-forgalom szűkülését csökkenését eredményezi: “A szupergazdagok magántőkevagyonának felhalmozódása a tapasztalatok szerint együtt jár a társadalom tudásának megfogyatkozásával, egészségének romlásával, a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek gyors növekedésével, a közintézmények kiszárításával, a társadalmi rétegek közti szakadék mélyülésével, a különbségek megmerevedésével, a határok átjárhatóságának korlátozásával.”
Mérce