Miért van szükségünk könyvtárra? Mitől jó egy könyvtár? Igaz, hogy van internet és összeguglizzuk az információkat, amelyekre szükségünk van. Könyveket is vásárolunk a gyerekeinknek, de ők mégis legszívesebben a számítógépen játszanak.
A kérdésre a választ a német Könyvtárszövetség (Bibliothek und Information Deutschland, BID) a saját gyakorlatából és elemzéseiből állította össze a 21 pontot példákkal igazolva, melyekből akár mindnyájan meríthetünk ihletet a saját programjainkhoz, projektjeinkhez. A cikksorozat első részében az első két tézist mutatja be:
1. A könyvtár összeköt: műértők színházba járnak, a tanulók iskolába, a futballisták a pályára – de könyvtárba mindnyájan járnak. Akár öregek vagy fiatalok, professzorok és hallgatók, jól keresők és specialisták, muszlimok és keresztények. Aki könyvtárba megy, az egy közösség részévé válik. Azok járnak könyvtárba, akik kíváncsiak, és az esélyeiket akarják kiaknázni – mindegy, melyik városrészben élnek, milyen életszínvonalon, melyik szakterületen dolgoznak. A könyvtárlátogatás után tájékozottak és sikeresek lehetnek, mert a könyvtárak a tudást, internethozzáférést és médiakompetenciák elsajátításához is segítséget adnak.
A könyvtárak egyszerűen segítenek abban, hogy a társadalom ne hasadjon tovább.
2. A könyvtárban olvasnak a gyerekek: egy német gyermekkönyvsorozat egyik főszereplője Knolle Murphy (“Murphy Gumó”), a szigorú könyvtárosnő, akinek robotkezei vannak, az öve tele van bélyegzővel, ő uralkodik a könyvtárban, és könyörtelenül krumplikat lövöldöz rájuk a gázpisztolyából azokra, akik rendetlenül viselkednek, ezért rettegnek is tőle a gyerekek.
Csakhogy a zsémbes asszonyságnak jó tulajdonságai is vannak: a három hozzá betérő gyereknek idegenvezetőként mutatja be a könyvtár kincseit, szellemi értékeit, amelyek mindenki hasznára válnak. Gumó Murphy egy igazán jól kiforrott, és minden hájjal megkent könyvtárosnő, aki önmagát mint morcosan olvasót, és a szórakozását is a könyvekben találja meg, sőt a fiatalokat is! Éppen ezért ő a valódi könyvtárosnő, a gyerekek pedig képesek erre, mert megtanulták.
Mivel az olvasás nem az, amit az általános iskolában tanultunk: betűzünk, szavakat számolunk, mondatokat alkotunk. Helyesen olvasni annyit tesz, mint megérteni. Értelmezni. Kreatívan továbbgondolni. És könyvszeretet van jelen. Sok gyerek otthon nem tanul, mert nincs senki, aki képeskönyveket lapozna vagy fölolvasna neki – a felolvasás ugyanis példaképet ad a gondolkodásban. Sok gyerek otthon nem lát senkit olvasni. Senki olyat sem, akit nem szabad zavarni, mert olvas, és senki olyat sem, aki később lelkesen mesél majd arról, hogy ő újra kalandos dolgokat egy könyvből vagy újságból tapasztalt meg. Már a legkisebb könyvtárban is pontosan ilyen embereket látni. (Folyt. köv.) (Ref.: Vincze Anett)
Bibliothekverband