Láttam már számos, frissen érkezetteket támogató részprogramot német, holland, belga, norvég könyvtárakban (beszélgetőkör, tanulási segítség, életvezetési tanácsok, közös meseolvasás stb.), részben őslakos, részben korábban érkezettek bevonásával. Pl.:
– Önkéntest keres az OBA – mindhárom félnek előnyös beszélgetőkörök link
– Szelekció, szegregálás – a stratégiai eredmények érdekében is mellőzendő link
– Biztonságos és befogadó közkönyvtári szolgáltatások menedzselése – útmutató a CILIP-től link
– Miért ne tartson a könyvtár nyári egyetemet, lappangó tudásokat kihasználva? link
– Így csökkentheti a könyvtár a foglalkoztatási diszkriminációt: játsszanak együtt a gyerekek link . (MG)
Egy Berlini példa nagyon jól kiegészíti ezeket:
A világ minden tájáról Németországba érkező nőknek nehéz lehet alkalmazkodni az itteni élethez. Közéjük tartozik a háromgyerekes libanoni Israa is. Ilyenkor elkél egy tapasztalt szomszédasszony! Ma este Rania segít Israa legidősebb lányának felkészülni az iskolára.
– Amikor idejöttem, nem voltak itt rokonok, és nem beszéltem a nyelvet. De megismerkedtem a környék anyukáival, akik az életem fontos részévé váltak, és segítettek abban, hogy hogy itt otthon érezzem magamat.
A Raniához hasonló édesanyákat a város fizeti, hogy segítsék az újonnan érkezők integrációját. A program 2004-bern indult Berlin Neukölln kerületében. Azóta ez egész fővárosban, és országszerte is bevezették. Miután elbeszélgettek a német iskolarendszerről, elmennek a helyi könyvtárba, hogy néhány könyvet kölcsönözzenek a gyerekeknek.
– Az olvasás fontos. Sok szülőnek talán sok pénzbe kerül könyveket vásárolni. Itt viszont nagy a választék, különböző nyelveken is.
A kapcsolatépítésben Rania a saját anyai tapasztalatait, valamint az integrációja alatt megélt élményeit is hasznosítani tudja.
– Amikor szüleim idejöttek, mindez nem létezett. Már nincsenek olyan nehézségek, mint régen. Úgy érezzük magunkat, mintha saját hazánkban lennénk.
DW magyar