Az elmúlt év során több felmérés is született a rendkívüli tempóban sokasodó számú, növekvő képességű és javuló használhatóságú nagy nyelvi modellek társadalmi adaptációjával kapcsolatos kulcskérdésről: hogy mire használják a civil felhasználók a széles körben (ráadásul sok esetben ingyen) rendelkezésre álló LLM-eket?
Az amerikai Common Sense Media egyik friss felmérése azért is lehet különösen érdekes, mert bár a fókusza specifikus volt (amerikai fiatal felhasználók célcsoportja), de az eredmények nagymértékben egybe vágnak a más mérésekből, kutatásokból származó, vagy sokszor csak “anekdotisztikus” (egyéni elbeszélésen, tapasztaláson alapuló) adatokkal.
A mostani kutatás szerint a tizenévesek több, mint kétharmada használja a nagy nyelvi modelleket – a használók fele ráadásul rendszeresen – és számukra az egyik legfontosabb alkalmazási terület a “digitális társ” funkció. A már egy ideje elhíresült, specializált Character.AI platform mellett – amelyet kifejezetten az egyéni igényekhez szabható “perszonák”-kal való interakcióra fejlesztettek ki – a közismert, általános célú MI-chatbotok, mint pl. a ChatGPT, vagy a Claude különböző verziói is a digitális “lelki társ”, MI-alapú “barát” szerepkörében kedveltek az amerikai fiatalok tömegei számára.
A felmérésből az is kitetszik, hogy a megkérdezettek meglepően nagy száma, közel harmada szívesebben beszélget magánéleti kérdéseiről, lelki problémáiról a mesterséges intelligenciával, mint valódi hús-vér barátokkal.
A statisztikák két fontos mozzanatra irányítják rá újfent a figyelmet:
– egyrészt az MI lelki terápiás célra való alkalmazhatóságának etikai kérdéskörére – nem véletlen, hogy az OpenAI napokkal legújabb ChatGPT-5-ös modelljében ezzel kapcsolatos vadonatúj rendszerkorlátokat, guardraileket építettek be.
– A másik probléma a fiatal korosztályok lelki egészségének szembeötlő hanyatlása – ami ráadásul nem az MI-technológia szűken vett gondja.
AP News