A kerékpár átrajzolja a városok térképét, az új – a kétkerekűek és az olykor bosszankodó négykerekesek között még nem teljesen elterjedt – jelszó: “Vélo: liberté, égalité, fraternité!” A modern mitológiáról elmélkedve Roland Barthes a család, a gengszterek, az istenek és a mozi mellett szót ejt a tekerés gesztusából eredő mítoszokról. Milyen kár, hogy könyvének négy évtizede megjelent magyar kiadásából a Tour de France-ról szóló fejezet maradt ki! A francia kerékpáros körversenyről nem kellett költeményeket írni, maga volt az óda a sporthoz, a lovagiassághoz. Ma már nem fordulhatna elő, hogy valaki a gyilkos hegyi szakaszon a kulacsával megsegíti riválisát, aki kiszáradt – mint azt a nemes bajnok, Fausto Coppi tette, és egyben a szakaszgyőzelmet is átengedte Gino Bartalinak, aki aznap ünnepelte a születésnapját.
Marc Augé etnológus-antropológus könyvében – Fáber Ágoston tolmácsolásában – visszateker az eredethez, amikor a Toulouse-Lautrecet is megihlető szerkezetek a harmincas években elárasztották az országot, átbiciklizik a háború utáni időkre, amikor a nagy autógyárak udvarain tízezerszámra álltak egymásnak döntve a munkások drótszamarai, és már személyesen átélte, amikor az a veszély fenyegetett, hogy a mítoszból egyszerű vasárnapi bringázás lesz. A bicikli azonban újra a pedáltekerés, az önállóság új formája, a szabadság megérzésével kecsegtet, a nyeregből más a világ. A kerékpározás visszanyerte régi jó hírét, miközben használata az elektromos eszközök elterjedésével az életkortól szinte függetlenné vált. Augé szerint a biciklizés sokkal több az egészséges testmozgásnál, a bicikli egy praktikus közlekedési eszköznél. Kíváncsiság és elköteleződés, önmagunk és mások megismerése közben visszahoz egy kihalófélben lévő társasági formát is azáltal, hogy felfrissíti az emberi kapcsolatokat. Azaz: “Biciklire fel, és jobb lesz az életünk! A kerékpározás nem más, mint humanizmus.” A kötet a kiadó Diszkrét szenzációk sorozatában jelent meg. Szerény sorozatcím egy találmányról, amihez ugyan előbb fel kellett találni a kereket, ám valakinek eszébe jutott, hogy egy keréknél csak egy jobb van – a kettő.
HVG (16. sz.) / térítéses tartalom