Közepes (könyvtári) fejlettség fenntartása – ördögi kör

Az innovációhoz biztonság kell. Bizonytalanság esetén az emberek saját biztonságuk megteremtésével, nem pedig az innovációval foglalkoznak, sőt, gyakran épp ellenzik azt. Nem válnak a változás részesévé, rosszabb esetben keresztbe is tesznek. (Ha valaki a változatlanságot szeretné fenntartani, akkor akár tudatosan tartja bizonytalanságban a munkatársakat – fenntartva saját hatalmi pozícióját.)

Az innováció ráfordítást igényel: olyan képzést, amely csak lassan érik be, ezért nem lehet vele azonnali látványos sikereket elérni, szemben az anyagi jelleg befektetéssel, mint például az épületek korszerűsítése vagy berendezési tárgyak beszerzése.

Az arculat fenntartása érdekében felmerül a fejlettséggel kapcsolatos fogalmak mint a szabadság, biztonság, minőség kisajátítása. Az utóbbi példájával olyan minősítő rendszereket lehet fenntartani, amelyek kevéssé kötődnek a szolgáltatással kapcsolatos explicit eredményességi mutatókhoz, nagyobb mértékben a szakmai / politikai / fenntartói elittől való függőség erősítéséhez.

Ezek a tényezők “biztosítják” a szakma, település, ország, régió teljesítményének tartós és kiszámítható távolságtartását a kevésbé irányítható, befolyásolható, szabadabb innovációs elittel szemben, amely a gyakorlatban további lassú piacvesztést vetít előre – hétköznapiasan fogalmazva: fennmarad a közepes fejlettség. (MG) (Egy éve írtuk.)

Hírforrás:
KIT-információ
Régebbi hírforrás(ok): Közepes fejlettség csapdája – könyvtárra is értelmezhető tünet? link Mikor éri el a nullát az aktív könyvtárhasználók száma? – Esetleg radikális stratégiaváltás?! link Tanult tehetetlenség, vagy sima impotencia? link