(Egy éve írtuk.) Minden közkönyvtárat megtalálnak azok a kisebb-nagyobb szellemi-testi sérüléssel élő, vagy szociális periférián élő emberek, akik a település más intézményeiben kevésbé fogadtatnak be. A nyergesújfalui Ady Endre Művelődési Központ és Könyvtára nem csak az év azon szakaszában fogadja be ezeket az embereket, melyben egy olyasvalaki születésére készülünk, aki módszeresen – lényegében élete árán – hajolt a bármilyen okból elesettek, mások által mellőzött emberek felé. A közelgő ünnepet lehet színes, fényes kellékekkel várni, és annak – a könyvtári funkciókhoz igen közel eső – lényegét megidézve, gyakorolva is.
Mivel a közkönyvtár egyik feladata a közösség szociális támogatása, ezért kapunk, ajtónk nyitva áll minden örömre, békességre, szeretetre vágyó, szegényes körülmények között élő városlakónk előtt. Karácsonykor különösen fontos – szokták mondani. Ám ezeknek az embereknek az év minden napján (mint mindannyiunknak), szüksége van a jó szóra, emberhez méltó körülményre – még ha csak pár óra könnyebbséget tudunk biztosítani számukra naponta.
Télen a meleg épületben, egy csésze tea mellett – takarítóink automatikusan töltik nekik is -, nyáron a hűvösben olvashatnak, ingyenesen használhatják az informatikai eszközeinket, szükség esetén iratokat másolunk, illetve segítjük őket a különböző hivatalos ügyekben eligazodni.
Úgy tűnik, itt fontosnak érzik magukat. Ugyanis szívesen segítenek rendezvények idején székeket, asztalt rendezni. Leltározás, selejtezés során a könyvtáros felügyeletével a könyvet leemelni a legfelsőbb polcokról, vagy a nehéz, dobozban lévő könyveket a megfelelő helyre feltenni (férfiak esetén). A hölgyek pl. útba igazítják a rendezvényre érkezőket. Felmerül a kérdés, hogy lehet-e velük úgy foglalkozni, hogy ne legyen súrlódás köztük és az úgy nevezett “normál” könyvtárhasználók között. Igen lehet! Odafigyeléssel, megfelelő szervezéssel, erősségeik, gyengeségeik megismerésével, emberismerettel. Nem egyszerű feladat. Saint-Exupéryvel szólva: “Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
Bergmanné Katona Violetta