Ha a könyvtárba járnak anyanyelv iránt fogékony emberek, nagy eséllyel forgatni fogják Nádasdy Ádám új könyvét, melyben pl. a következőkről olvashatnak:
– A nyelvromlás mint olyan, egyszerűen értelmezhetetlen fogalom. Mindenki pont úgy beszél jól magyarul, ahogy éppen tud, és szíve joga azokat a szavakat használni, amiket megszokott a környezetében.
– “A nyelv ösztönös tevékenység, nem függ sem a műveltségtől, sem az intelligenciától. Árpád apánk ugyanolyan jól tudott magyarul, mint mi, pedig sose hallott alanyról és állítmányról, és nyilvánvalóan analfabéta volt – írja Nádasdy a 163. oldalon, majd hozzáteszi: Nem a Tudományos Akadémia mondja meg a nyelvközösségnek, hogy milyen a magyar nyelv, hanem fordítva. A nyelvtan egyenlő magával a nyelvvel. A nyelvtan nem úgy jön létre, hogy valakik kitalálják a szabályokat, s a nyelvtanhoz próbálják idomítani. Úgy kell a nyelvtan szabályait kifürkészni, mint a természet törvényeit.”
– “A nyelvtudományban a helyességnek egyetlen definíciója van: ha megvalósul a közlés, a kommunikáció” – summázza az 55. oldalon.
– “Az iskolai oktatásban, nagyon helyesen, a gyerekeknek a logikus gondolkozást igyekeznek megtanítani. Csak ennek nem a nyelvtanórán kellene történnie, mert nyelv és logika két örökké civódó istennő […]” – olvasható a kötet 157. oldalán.
– “… a [“nyelvvédelmi”] viták sokkal inkább az eléggé félreértelmezett nemzeti identitásról szóltak, mintsem a nyelv iránti valódi aggodalomról.”
WMN