A hazai könyvtárakban sokféle vonzó fejlesztés történik, melyek azonban nem kapnak olyan nyilvánosságot. Annak ellenére, hogy ezekért olyan elismerést lehetne learatni, egyébként reszketnek a könyvtárosok. A hatalomkultúrában rendszeres titkolózás mellett ebben feltehetően az is motívum, hogy – minőségirányítás ide, minősített könyvtárak oda – más-más dolog egyszer vagy néhányszor nyújtani az adott szolgáltatást, mint garantálni pl. minden használó, minden(fiók)könyvtár esetén. Ha nem fizikailag, akkor legalább virtuálisan.
Mindez a hálózatok erénye: egy kiskereskedelmi élelmiszerboltban gyakorlatilag ugyanazzal a szolgáltatásokkal találkozik a betérő az egész országban – vagy akár országhatárokon túl is. Ahogyan a használókat ismerem, e hozzáállást a könyvtároktól is szívesen bezsebelné a használó, melyet gyakrabb könyvtárhasználattal is honorálna.
A kiszámíthatóság megnyugtatja a használót (vö.: érzelmi minőség, használói élmény – UX) és bizalmat épít, amire a használók számának csökkenése idején nagy szüksége lenne a könyvtáraknak.
Klasszikus pr-mondás: “Nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani.” Azaz: nem feltétlenül a könyvtárak teljesítményével van gond, hanem annak megszervezési képességével (vö.: vezetési kompetencia).
Hasonló jelenség játszódott le a Közkönyvtári Charta (ld. link ) ügyében. (MG)
KIT-információ