Az innovációhoz biztonság kell. Bizonytalanság esetén az emberek saját biztonságuk megteremtésével, nem pedig az innovációval foglalkoznak, sőt, gyakran épp ellenzik azt. Nem válnak a változás részesévé, rosszabb esetben keresztbe is tesznek. (Ha valaki a változatlanságot szeretné fenntartani, akkor akár tudatosan tartja bizonytalanságban a munkatársakat – fenntartva saját hatalmi pozícióját.)
Az innováció ráfordítást igényel: képzést, amely ugyanakkor lassan érik be, tehát nem lehet vele látványos sikereket elérni, szemben az anyagi jellegű befektetéssel, mint pl. épület, berendezési tárgyak.
Az arculat fenntartása érdekében felmerül a fejlettséggel kapcsolatos fogalmak, mint a szabadság, biztonság, minőség kisajátítása. Az utóbbi példájával olyan minősítő rendszereket lehet fenntartani, amelyek kevéssé kötődnek a szolgáltatással kapcsolatos explicit eredményességi mutatókhoz, nagyobb mértékben a szakmai / politikai / fenntartói elittől való függőség erősítéséhez.
Ezek a tényezők “biztosítják” szakma, település, ország, régió teljesítményének tartós és kiszámítható távolságtartását a kevésbé irányítható, befolyásolható, szabadabb innovációs elittel szemben, amely a gyakorlatban további lassú piacvesztést vetít előre – hétköznapiasan fogalmazva: fennmarad a közepes fejlettség. (MG)
KIT-információ