A könyvtárak szolgáltató szervezetek, amelyeknek folyamatosan igazodniuk kell a változó használói igényekhez.
A kognitív disszonancia egyik következménye, hogy nem ismerjük fel azokat az átalakulásokat, amelyeket körülöttünk zajlanak. A szerző azt állítja, hogy sok könyvtárnak több változtatásra lenne szüksége, mint amennyit eddig tett, de a kognitív disszonancia következtében ragaszkodnak ahhoz, ami korábban már bevált, és azt hiszik, hogy továbbra is mindent jól csinálnak. Nem kell ugyan bedőlni minden menedzsment-trendnek, de fontos a szervezeti egységek teljesítményének folyamatos értékelése, az új szolgáltatási lehetőségek keresése, valamint a “mindig is így csináltuk” hozzáállás elkerülése. A legnehezebb kérdés az, hogyan határozzuk meg, hogy mi a minket körülvevő “valóság”, mit tegyünk, és hogyan legyünk sikeresek ebben a változó környezetben.
Három lépés javasolható: beszélgetés a kollégákkal, minél több szakmai fórum követése, továbbá idő teremtése a nyugodt, elfogulatlan gondolkodásra.
A gyors döntések negatívuma, hogy sokan akkor sem gondolják meg magukat, ha később a bizonyítékok mégis azt mutatják, hogy az eredeti döntés helytelen volt, hiszen a kognitív disszonancia magában foglalja a véleményváltoztatással szembeni erős ellenállást. A saját kompetenciák túlértékelésének lehetséges eredménye, hogy elidegenítjük a kollégákat, mert nem vagyunk hajlandók másoktól tanulni, vagy figyelmen kívül hagyjuk az ellentmondásos bizonyítékokat. A szervezet javára válhat az a vezetői képesség, ha a vezető együtt tud dolgozni egy erős akaratú, hasonlóan magas önértékeléssel rendelkező kollégával is, hiszen többféle készségre támaszkodva jobb döntések születhetnek.
A kognitív disszonancia következménye lehet tehát egyfelől a kockázatkerülő passzivitás, másfelől a túlzott vezetői magabiztosság (akár sikkasztásig vagy zaklatásig menően), ám a szerző szerint a legnagyobb lehetséges negatívum az, hogy elhamarkodott, sztereotip döntéseket szülhet a munkaerő-felvétel során. …
Tehát a teljes kiküszöbölése azonban lehetetlen, hiszen segít redukálni a döntéshozatal összetettségét, amely enélkül a vezetők túlterheléséhez és tétlenséghez vezetne. Fontos azonban, hogy a vezetők mélyebben átgondolják döntéseiket, ellenvéleményeket kérjenek, és azokat alaposan megvizsgálják. (A kognitív disszonancia mint a hatékony vezetés korlátja; ref.: Juhász R.)
Humanus