Elhagyja az országot férjével Gönczi Andrea, aki a választás után leírta, mit érzett szavazatszámlálóként.
GA: Pécsett ki tudtam volna teljesedni irodalomszerető történészként, de a kritikus szemléletem – hogy is mondjam – megnehezítette az életem. 2021 nyarán jöttem el az egyetemről, amikor alá kellett volna írni az új szerződést, mivel az egyetemet elalapítványosították. Én úgy döntöttem, nem fogok itt a továbbiakban kollaborálni.
– Mivel és miért nem tudott kollaborálni? Mi hiányzott a különbékéjéhez?
GA: Az egyetemi autonómia teljes felszámolásának tűnt az akkor kezdődő folyamat, s ez azóta le is zajlott. A dolgozók teljes mértékben kiszolgáltatottá váltak, a könyvtárosok még inkább.
A könyvtáros nem adminisztratív dolgozó, nem oktató, ezért mindenből kimarad. Mindenféle érdekérvényesítés nélkül dolgozik. Nem írtam alá azt a szerződést, ami semmiféle garanciát nem adott a jövőmre nézve. Azt tudtuk, hogy mit vesznek el tőlünk, de azt nem, hogy mennyit és meddig. Ennél már az is jobbnak tűnt, hogy nem leszek sehol.
– Nem győzködték, hogy maradjon? Nem mondták azt, hogy ez a reakció már túlzás?
GA: Nem. Az egyetemen dolgoznak vagy 5 ezren, ebből öten nem írtunk alá. Tudjuk, ez az ország nem arról híres, hogy itt ellenállnak, protestálnak.
Nem arról akartak meggyőzni, hogy maradjak, hanem arról, hogy milyen felelőtlen vagyok és ostoba. Mindenki jött a maga indokaival, hogy nem ért máshoz, hogy még két éve van a nyugdíjig? Úgy látszik, én más vagyok. Azóta néha felkérnek tolmácsolni, vagy alkalmilag órákat adok.
Szabad Pécs