14 évig dolgoztam pultban, sokféle használóval találkoztam. Nagyon foglalkoztatott, hogy nem könnyű meglátni, hogy a velünk szemben álló fogyatékos vagy más nehézségekkel küzd-e. S arra is rájöttem, kollégáimnak is nehézségei van például a könyvtárban megjelenő nagyothalló, siket vagy siketvak személyekkel való kommunikációban. Elkezdtem kutatni… Kezdte Sokszínűség, egyenlő bánásmód, befogadás és elérhetőség. A terminológiától a sikeres gyakorlatig c. előadását a zágrábi Maela Rakočević Uvodić (az IFLA Könyvtári Szolgáltatások Speciális Igényű Emberek Számára Szekció – LSN) elnöke) az MKE kompetencia-konferenciáján néhány hete. (A vonatkozó képeket ld.: link .)
Ahelyett, hogy a könyvtárakat és szolgáltatásokat az “átlagos” felhasználó számára terveznénk, a könyvtári tereket a képességek széles skálájával és egyéb jellemzőkkel – például életkor, olvasási képesség, tanulási stílus, nyelv – rendelkező emberek számára kell kialakítanunk. Figyelve más kultúrák képviselőire, beleértve a tanulási vagy látási, beszéd-, hallás- és mozgássérülteket.
Egy-egy csoporthoz való hozzáállásunkat már az a név is tükrözi, amellyel megszólítjuk őket. Az egyenlőtlen bánásmód vagy a diszkrimináció már abban a névben kezdődik, amellyel kezdetben – talán véletlenül – fogyatékosnak, kevésbé értékesnek, fogyatékosnak bélyegeztük, akinek valami hiányzik. És ezáltal a hiányosságaira redukálta, ahelyett, hogy olyan emberként élné meg, akinek vannak nehézségei, de ugyanakkor olyan képességekkel, vágyakkal és szükségletekkel rendelkezik, mint mindannyiunknak.
Bár vannak olyan csoportok, amelyek továbbra is használják a “speciális szükségletek” kifejezést, sok, ha nem a legtöbb fogyatékkal élő ember megkérdőjelezi, hogy szükségletei “speciálisak”. Szükségleteiket egyszerűen normálisnak tekintik.
A könyvtár felelőssége, hogy eltávolítson minden olyan akadályt, amely bárkit megakadályozhat a könyvtár használatában. És azt is hiszem – mondta Maela – hogy alapvető meghallgatnunk és megértenünk az emberek saját magukról használt nyelvezetét. Hisz’ ők tudják a legjobban, hogyan akarják megszólítani, hivatkozni és leírni őket.
A tisztelet a meghallgatással kezdődik és végződik, és az első lépésnek kell lennie azon erőfeszítéseinkben, hogy valóban szolgáljuk az egész közösséget.
Az LSN-ben link mindent megteszünk annak érdekében, hogy tiszteletteljes és tájékozott nyelvezetet használjunk. Ennek során újabb pillantást vetettünk a “speciális igények” kifejezésre. Remélem, hogy találunk megfelelőbb nevet a szekciónak, amely magától értetődő, és mindenre érintett hátrányos helyzetére kiterjed. (folyt. köv.) (ref.: MG)
Maela Rakočević Uvodić