A 18. században Németországban, a modern erdőgazdálkodás hazájában érdekes mozgalom bontakozott ki. A lelkes rajongók különféle fákról származó minták gyűjtésébe kezdtek, de ahelyett, hogy ezeket szimpla tömb-kollekcióba rendezték volna, a könyvformát választották.
Ezek a “fakönyvek” kinyithatóak voltak, a bennük lévő rekeszben pedig a fáról származó botanikai minták kaptak helyet: levelek, magok, termések, gyümölcsök, virágok, gyökérdarabok, kéregrészletek. Néhány esetben a fafaj leírását és a betegségek, kártevők jellemzését is mellékelték. Ezeket a könyveket aztán polcokra rendezték, mint egy szokásos könyvtárban, a gerincüket pedig ugyanúgy címkékkel látták el.
Ezeket a könyvtárakat xylotékáknak nevezték, mivel a “xylos” görögül fát jelent, a “theque” pedig tárházat.
Számos jól megőrzött fakönyvtárat találunk világszerte. A legnagyobb gyűjteménnyel a Samuel James Record Collection rendelkezik a Yale Egyetemen, több mint 60 ezer fakönyvet őriznek. A Közép-Afrikai Királyi Múzeumban, Belgiumban 57 ezer fakönyvet találunk, a Thünen Fakutatási Intézet Hamburgban pedig 37 ezer kötettel büszkélkedhet.
Senior