Újságírókat, civil szervezeteket és külföldi politikusokat hallgatott meg az Európai Parlament dezinformációval foglalkozó speciális bizottsága. A kérdés: mekkora a baj és mit lehet tenni most? A szakértők egybehangzó véleménye szerint az EU nem lépett időben az orosz és kínai dezinformáció ellen, most pedig számos problémával szembesül, amire nem feltétlenül van megoldása.
A bizottság egy másik tagja, Nathalie Loiseau élesen kritizálta az Európai Uniót, mivel 2014 óta szembesül az Ukrajnával kapcsolatos orosz dezinformáció előretörésével, de “nem fordított rá figyelmet”. Loiseau véleménye szerint az orosz álhírek még annak ellenére is komoly kárt okozhatnak, hogy az európaiak túlnyomó többsége Ukrajna pártján áll. Szerinte ugyanis az orosz propaganda célja nem feltétlenül az, hogy megbízzanak benne, hanem az, hogy elhomályosítsa azt, hogy mit tekintünk tényeknek és kiegyensúlyozza a narratívákat.
A képviselővel Ross Burley a Center for Information Resilience nevű, álhírekkel foglalkozó civil szervezet igazgatója is egyetértett. Véleménye szerint Oroszország jobban támogatta az európai szélsőjobboldalt, mint bármely más ország 1940 óta. Burley rémálomhoz hasonlította az orosz propagandát, ami a “legrosszabbat hozza ki belőlünk”. A szakértő öt pontban foglalta össze, milyen gyengeségeinkre is próbálnak hatni az álhírgyártók:
– másságtól való félelem,
– változástól való félelem,
– hatóságokkal szembeni gyanakvás,
– összeesküvés-elméletek keresése ott is, ahol nincsenek,
– objektivitás elutasítása.
HVG