Csépe Valéria pszichológus: a szövegértéssel “tapasztalataink együttese, emlékezeti működésünk, a világról való és tárgyi tudásunk határoz meg, amely egyben visszahat az agy fejlődésére is”. A kutató szerint egyelőre nem lehet tudni, hogy eltérő agyi aktivitás kíséri-e a hagyományos és a digitálisan közvetített szövegek olvasását, hiszen alig van még megbízható adat a témában. Azt ő is megerősíti, hogy a szövegértésünkkel kapcsolatban már jóval több kutatás áll rendelkezésre, de szerinte itt sem árt óvatosnak lenni, hiszen nagyon sok múlik a szövegek tartalmán, stílusán, amelyek eltérő feldolgozási stratégiákat kívánhatnak, így ezek a kutatások szerinte nem mindig megbízhatóak.
A digitális térben nem vagyunk képesek megfelelő mentális térképet készíteni a szövegről – hiszen nem látjuk a terjedelmet, nem tudjuk felmérni, mennyi időre lenne szükségünk az olvasáshoz – ez pedig negatívan befolyásolja a megértést. (Gonda Zsuzsa (ELTE BTK) ennek kapcsán a digitális stressz jelenségét is megemlíti: eszerint az elmélet szerint a kognitív térkép hiánya alacsony fokú stresszt eredményez, ami szintén felületesebb olvasáshoz vezethet, és újabb oldalak megnyitására motiválhat minket.)
Ugyanígy azt is nehéz megmondani, milyen hosszú távú változásokat hozhat az életünkbe a digitális szövegek túlsúlya, hiszen egyelőre még nem készültek éveken keresztül folytatott, longitudinális vizsgálatok a témában. Delgado hangsúlyozza, “mivel a hatékony tanuláshoz és az irodalom élvezetéhez egyaránt mély olvasásra van szükség, olyan olvasási szokások kialakítására kell törekednünk, amelyek segítenek leküzdeni ezeket a digitális térben jelentkező tendenciákat. Véleményem szerint ez a modern oktatás egyik legnagyobb kihívása.” Ezzel a legtöbb szakértő egyetért, néhányan azonban attól tartanak, hogy ha mindez nem sikerül, akkor a nyomtatott könyvekkel együtt szép lassan a bonyolult szépirodalmi szövegeket is elveszíthetjük – azok minden pozitív hatásával együtt.
HVG