Könyvet ír az ország információs hadviselését is irányító orosz katonai titkosszolgálat működéséről, és egészen konkrét javaslatai vannak arra, hogyan kerülje el a nyugati sajtó az orosz állami propagandagépezet csapdáját. Michael D. Weiss amerikai újságíró Budapesten adott interjút a Lakmusznak.
Mint mondja: … a lélektani vagy információs hadviselés Oroszország állandó tevékenysége lett, függetlenül attól, hogy háború vagy békeidő van épp. Ha a Kreml úgy dönt, a katonai hírszerzésnek jogában áll utasítani civil- és vallási szervezeteket, esetleg a külföldi orosz diaszpóra szervezeteit, hogy közreműködjenek az állam stratégiai céljainak megvalósításában.
A hidegháborús időkben, ha valakiről kiderült, hogy a szovjetek ügynöke, például mert az FBI lopott dokumentumokat talált a lakásán, vagy tetten érték, amint pénzt fogadott el a tartótisztjétől, óriási botrány kerekedett belőle, az illető nyilvánosan megszégyenült, örökre elvesztette a hitelét. Manapság, ha valakiről megírod, hogy a Kreml fizeti, esetleg mert a Szputyniknak vagy az Russia Todaynek dolgozik, tehát lényegében orosz propagandista, legfeljebb visszakapod, hogy “Miért, te meg a BBC-nek/a Voice of America-nak/a CNN-nek/a New York Times-nak dolgozol, azok sem különbek.” Vagy megvádolnak ruszofóbiával.
Az szerintem biztosan nem jó út, ha a közösségi platformok szigorúan szankcionálják az álhíreket terjesztőket. A felhasználók letiltása, bizonyos tartalmak törlése vörös posztó a másik oldal szemében. Rögtön mártírrá avatja őket, egy ördögi orwelli terv áldozataivá. Kult ikonokká válnak. Az egyetlen megoldás hosszútávú: be kell fektetnünk a jövő generációiba, és gyerekkortól kezdve tanítani nekik, hogy gondolkodjanak kritikusan, és számítsanak rá, hogy rengetegen próbálják majd meg átverni, esetleg manipulálni őket.
Lakmusz