A mi történetünk is a Paradicsomban kezdődött. Az ELTE akkor induló könyvtáros szakán töltöttünk el négy évet; az én éveim 1950-nel kezdődtek. Ezt a Paradicsomot is kerítés védte a külvilágban dúló viharoktól, tűzhányóktól és emberfaló dinoszauruszoktól. A mi kertünk közepében is két fa állt, a kötelező és a tiltott tudás fái. A kötelező fa gyümölcsein ilyen feliratok voltak: katalogizálás, osztályozás, bibliográfiák. Szorgalmasan szedtük őket. A tiltott gyümölcsöket egymástól kaptuk. Péter rendszeresen látogatta Németh Lászlót, könyveket szállított neki és tőle gondolatokat hozott számunkra. Pál már akkor is a nagyszabású Hamvas Béla monográfiáján dolgozott. Tamás jó barátságban volt a velünk egy évfolyamba, de más szakra járó Antall Józseffel, aki már akkor összeállította programját és államtitkárainak névsorát. Volt, aki minden szabad idejében a pszichológus Jung műveit tanulmányozta, volt, aki titokban teológiára járt és a sort még folytathatnám. A különféle forrásokból aztán összeállt egy sokfelé ágazó, de közös alapú világfelfogás: a korszak ordas eszméivel szemben a tevékeny humanizmust vallottuk. Az akkor hirdetett hivatalostól eltérő egyenlőség eszményt, emberséget és főleg szabadságot. Mint ahogy a Tragédia Ádámjának első mondata a párizsi színben: “Egyenlőség, Testvériség, Szabadság”. … kezdte előadását Katsányi Sándor, a Katsányi Sándor és Papp István kilencvenedik születésnapjára az MKE által kiadott emlékkötet bemutató ünnepségen. (Az emlékkötet hamarosan a MEK-ben mindenki számára hozzáférhetővé válik, az itt idézett szöveg forrása a 2. kiadás függelékében lesz rövidesen olvasható.)
KIT-információ