Ezért okozol kárt, ha – kéretlenül – erőfeszítésre készteted a könyvtárhasználót (neuromarketing)

“A második világháborúból felelsz holnap? Itt van 5 könyv, ami pont arról szól!” – mondhatja kínálatára büszkén a könyvtáros, s nem is feltétlenül gondol arra: most látja utoljára az érdeklődő diákot. Miközben csupa jószándékból rettenti el a könyvtárhasználattól az egyébként szépreményű használót, ugyanis nem tartja meg Grice első maximáját (ld.: link ). Rosszabb esetben még panaszkodik is a mai fiatalok érdektelenségére is. Jobb esetben viszont egy másnapig még megérthető, megtanulható, feltehetően weben található összefoglalót mutat diáknak. (MG)

A PWC egyik idei felmérése szerint az amerikai fogyasztók 80-86 százaléka például a termék minőségétől teljesen függetlenül hajlandó többet fizetni bármiért, ha azt kényelmesen és gyorsan megkaphatja.
Gerald Zaltman harvardi idegtudós már 2003-ban megírta, hogy a vásárlások 95 százaléka érzelmi töltetű, vagyis a fogyasztók egyáltalán nem a klasszikus közgazdaságtanból ismert, észszerű, racionális érveket mérlegelve jutnak el a pénztárakhoz: a döntés sokkal inkább a hüllőagynak is nevezett agytörzsben keletkezik. Ez az emberi agy legmélyebben fekvő része, ahonnan az olyan ösztönszintű reakcióink származnak, mint az éhség, a szomjúság, a légzés, az emésztés, az “üss vagy fuss” stresszválasz vagy a pánikreakciók. Ezen kívül még olyan agyterületek játszanak szerepet, mint az érzelmeket irányító amigdala és az anterior cinguláris kéreg (ACC), ahol a bizonytalanság és az ellentétes érzelmek keletkeznek.

Hírforrás:
Qubit
Régebbi hírforrás(ok): Tájékoztatásminőség – mennyiben tartjuk be Grice maximáit? link