Valami közös alap biztosan van…

Frissítettük az “Álhír, manipuláció, propaganda – és kezelésük (olvasmányajánló)” KIT aloldalt, amely a könyvtári kritikus gondolkodás oktatását és gyakorlatát szolgálja. Méghozzá az itt idézett tétellel… (MG)

Néha úgy érezzük, hogy az egyetlen, amivel egyetértünk, hogy egyáltalán nem értünk egyet. A vitázás világbajnoka, Julia Dhar felajánl három hatékony ellentmondási technikát, hogyan beszéljünk és egyezzünk meg egymással családi körben, munkahelyi megbeszéléseken és a hivatalos beszédekben.
– Néha úgy érezzük, hogy az egyetlen, amivel egyetértünk, hogy egyáltalán nem értünk egyet. A nyilvános beszéd nem működik.
… Úgy érhetjük el az embereket, ha megtaláljuk a közös alapot. Különválasztjuk a témát a személytől, és őszintén nyitottak vagyunk arra, hogy meggyőzzenek.
A hatékony ellentmondók is először keresnek valami közös alapot, legyen az akármilyen apróság. Beazonosítják miben értünk egyet, és onnan indulnak: egyenlő hozzáférést az oktatáshoz mindenki számára; fontos, hogy nagyobb legyen a közbiztonság. Azt csinálják, hogy felkínálják azt, amit a pszichológusok közös valóságnak neveznek. A közös valóság ellenméreg az eltérő tényekre.
Az egyik oka, hogy nehéz hatékonyan egyet nem érteni, hogy ragaszkodunk az elképzeléseinkhez. Kezdjük elhinni, hogy a mieink, és némi túlzással: mi meg hozzájuk tartoztunk. De alkalomadtán, ha a vita elég hosszú, nézőpontot váltunk, és fogunk érvelni a jóléti rendszer kiterjesztése mellett és ellen is. Kiállni a kötelező szavazás mellett és ellen. Ez a gyakorlat működtet egy kognitív kapcsolót. A bennünk lévő kétkedés azokkal szemben, akik másképp vélekednek, kezd elpárologni. Bele tudjuk képzelni magunkat az ő helyzetükbe. Ahogy átérezzük helyzetüket, átéljük a bizonytalanság alázatát, a tévedés lehetőségét. Pont az alázattól válnak jobbakká a döntéseink. (TED)

Hírforrás:
TED
Régebbi hírforrás(ok): Miért is baj, ha a vezetők magukban hozzák a döntéseket? link