Erich Kästner körül akkor már [az 1930-as években – szerk.] nemcsak szülőhazájában fogyott el a levegő, de Magyarországon is ritkulni kezdett. Jól példázza ezt az a beszámoló, amely a szociáldemokrata Népszava hasábjain jelent meg. A napilap munkatársa ugyanis felfedezte, hogy a Fővárosi Könyvtár az új művek beszerzésénél nem irodalmi, nem is keresleti, hanem politikai szempontokat helyez előtérbe, s ezt immár esze ágában sincs titkolni. Az 1935 végén megjelent évkönyvben a következő “vallomással” indokolták, hogy a könyvtárlátogató miért nem kölcsönözheti ki a “világsikert elért német író munkáit”. A riportregényt is, amely magasabb művészi célok híján a modern nagyvárosi élet Bábelébe vezet, a legnagyobb óvatossággal kezeli a könyvtár. A Harmadik Birodalom jó ízlésére és egészséges erkölcsi érzékére vall, hogy ennek az irodalomnak egyik legjellegzetesebb darabját, Erich Kästner minden ízlésbéli és morális gátlástól ment “Fabian”-ját elkoboztatta.
HVG (33. sz.) előfizetéssel