2030-ra a magyar gazdaság digitalizált és körforgásos lesz. Ezt nem mi mondjuk, hanem Orbán Viktor miniszterelnök szögezte le még januárban, az idei első rádiós interjújában. A digitális elemet vélhetően ma már mindenki érti, és el is tudja képzelni, hogy szűk 10 éves időtávban ez milyen irányt és következményeket jelenthet. Arról azonban nem voltunk meggyőződve, hogy a magyar rádióhallgatók széles köre hasonlóan magabiztos lenne, ha a felvázolt fejlődési irány másik elemére kérdeznénk rá: mit jelent a körforgásos modell, és hogyan képzelhetjük ezt el?
Lényege: “a fogyasztás és nyersanyag-felhasználás visszafogását célzó gazdasági modell, amelynek alapvető eleme az újrafelhasználás, azaz, hogy az ételmaradéktól a hűtőszekrényig lehetőleg semmi ne végezze szemétlerakóban, hanem visszakerüljön a gazdaság körforgásába. Ugyanakkor szintén meghatározó eleme a fogyasztás csökkentése a megosztásos gazdaság erősítésével, a magántulajdon csökkentésével vagy éppen a tervezett elavulás visszaszorításával.”
G7