A pandémia alatt az információs írástudás kérdése nagy hangsúlyt kapott. A szerző az oktatás szemszögéből vizsgálata meg a kérdést.
– Hallgatók: nagy szakadékot jelentenek az információs írástudásbeli különbségek a hallgatók közt. Főleg a kutatási projektek jelentenek számukra nehézséget az oktatók és könyvtárosok személyes segítsége nélkül. A tapasztalatok alapján egyszerű keresőkifejezést sem tud mindenki megfogalmazni. Nem tudják megítélni a források értékét. Nem ismerik az adatbázisokat, csak a böngészők keresőit. Segítségképpen a könyvtárak a karantén elején elkérték az oktatóktól a kutatási feladatokat. Információs anyagot állítottak össze a hallgatóknak, amelyet az oktatók megoszthattak velük a kurzushoz.
– Kari kérdések: A professzorok sem ismerik a könyvtári lehetőségeket. Egyikük megmutatta a tervezett feladatot, hogy a könyvtáros ahhoz ajánljon forrásként jól érthető weboldalakat. A könyvtáros rögtön átlátta, hogy weboldalak helyett speciális tudományos adatforrások elérésére lesz szükség a feladat megoldásához. Más oktatók ragaszkodtak, hogy nyomtatott könyveket is tudjanak kölcsönözni a hallgatóknak. A hallgatókat viszont ez nem érdekelte, mert mindent elérhettek e-könyvek formájában és adatbázisokból. Az adatbázisokban való keresésekben viszont a könyvtárosoktól kérnek segítséget.
– Társadalom: Az álhírek, megosztottság, politikai játszmák és az általánosan alacsony írástudás krízishez vezethet. Nehéz kiszűrni a sok üzenet közül a valóban értékeset. Az információk is kaotikusak. Mi pedig nem fordítottunk elég figyelmet az új korszakhoz szükséges készségek fejlesztésére. Paul Zurkowski 1974-es becslése szerint (link ) a népesség egyhatoda rendelkezik a szükséges készséggel. A többi hiába tud írni és olvasni, de nem tudja kiértékelni az információt. (ref.: Habók Lilla)
Info today