Néhány hete írtuk link holland példára hivatkozva: Vannak könyvtárak, amelyek minden 70 / 80 éven feletti használójukat felhívják, hogy megkérdezzék tőlük: miben, hogyan segíthetnének. Ne feledjük: a választól függetlenül az érdeklődés önmagában is nagy jelentőségű. (MG)
– Az eleve kapcsolathiányos magyar társadalomban a járvány idején javallt “társas távolságtartás” lehetőleg csak fizikai elkülönülés legyen, hiszen az emberi kapcsolataink nyújtotta érzelmi támaszra és gyakorlati segítségnyújtásra a koronavírus-járvány idején kiváltképp szükségünk van.
Ezzel szemben főleg az egyedül élő idősek különösen sok olyan kapcsolattal rendelkeznek, amelyek fenntartása a jelen körülmények között egész egyszerűen ellehetetlenül. A járvány szempontjából különösen veszélyeztetett, 65 évesnél idősebb korosztálynál az elszigetelődés veszélye európai összehasonlításban is igen magas (a magyar statisztikai hivatal, a KSH külön honlapot link is indított, ahol az érintett korosztályról bővebb információ is rendelkezésre áll).
A mostani járvány szempontjából fontos információ, hogy 2015-ben a 70 évnél idősebb egyedül élők személyes kontaktusainak mintegy negyede(!) közterületen, nyilvános helyen zajlott, ráadásul a 60 év feletti egyedül élők által két nap alatt említett összes személy csaknem fele (45 százaléka) a szolgáltató szektorhoz kapcsolódik (a nem egyedül élőknél ez az arány “csak” 25 százalék). Esetükben ezeknek a kapcsolódási lehetőségeknek az elvesztése, beszűkülése különösen nagy veszteség kapcsolati szempontból, nem véletlenül ragaszkodnak hozzájuk annyira.
… Azaz az egyedül élő idősek kapcsolathálózatában a népesség más csoportjaihoz képest kiemelkedően fontosak a szolgáltató szektorhoz (beleértve a szociális szolgáltatásokat is) kötődő, illetve a lazább, ismerősi kapcsolatok: napi szinten működő kapcsolataik jelentős részét ezek alkotják, csakhogy az ilyen kapcsolatok fenntartása a jelenlegi járványügyi korlátozások hatására nagyrészt ellehetetlenült.
Qubit