A helytörténeti gyűjtemények különleges helyzetbe kerültek a közösségi média korában. A tudományos hitel és a populáris téma népszerű megosztási alapanyaggá tette a vizuálisan is vonzó régi képeket, közös múltat felidéző híreket, amelyek idősíkokat, történeteket sűrítenek egyetlen kimerevített pillanatba, s megosztott tartalomként - tematikus csoportokban vagy csatornákon – gyakran tudományos kontextus nélkül is “megállnak saját lábukon”, sikert aratnak akár hozzáadott többlet-információk, narráció hiányában is.
A helyismereti könyvtáros közösségi médiában való jelenlétét három dolog is ösztönzi – fejti ki cikkében Fodor János:
1. Alkati hasonlóság. A közösségi médiában sikeres tartalom megosztó “aktorok” és a könyvtáros hivatás alkati hasonlósága nyilvánvaló. [Tényleg hasonló? Introvertált könyvtáros, kontra pl. extrovertált Facebook-lovag – szerk.]
2. A felhasználók biztonságra törekvése. A a hely- és kortörténeti témák továbbosztása, elfogadása és megismerése a legbiztonságosabb aktivitások közé tartozik.
3. Sokoldalú jelenléti lehetőség. (…)
Fodor János