Vegyünk egy kiskereskedelmi láncot, amely világszerte több száz telephellyel rendelkezik. Innovatív, de alapvetően inkább egy értékesítési platform. A második egy kórház, amely a világ legszörnyűbb rákbetegség-fajtáit kezeli. Szerinted melyikben elkötelezettebb a munkaerő?
Nem vagy egyedül, ha az utóbbit választod, az életmentés iránti törekvése fényében. Amikor mindkét szervezetet megvizsgáltuk, rájöttünk, hogy a kórházban a munkakörnyezet félelemteli, alacsony a munkaerő morálja, és magas a fluktuáció. A kiskereskedelmi láncban viszont érzékelhetően közösésgi szellem uralkodott, az alkalmazottak energikusak és lelkesek voltak, és az ügyfelek nagyon elégedettek voltak a szolgáltatással. A kiskereskedőnek hosszú távon volt az elkötelezettebb munkaerő.
Általános tévhit a vállalkozásokban és a menedzsment irodalomban, hogy a cél tudatosítása a legfontosabb a munkavállalók bevonása során. Sok, tehetség-vonzással és megtartásával foglalkozó vezető úgy gondolja, hogy semmi sem motiválja az embereket, mint a nagyobb jók, amelyeket esetleg csinálnak, vagy a világ megváltoztatásának lehetősége. Ennek megfelelően hangsúlyozzák szervezetük küldetésének erényeit és a munka mibenlétét.
Az elmúlt 20 évben több mint 300 társaságnál végzett szervezeti hálózati elemzés (ONA), interjúk stb. alapján viszont az mondjuk: a cél csak egy tényező. Igazából a munkatársak közötti együttműködés szintje és minősége van a legnagyobb hatással van a munkavállalók elkötelezettségére. Az összefüggések:
– a bizalomépítés ágyaz meg a célmeghatározásnak
– a célok pörgetik fel a munkatársak és a szervezet energiáit
– ezek az energiák növelik az együttműködést.
Az ábrát ld.: link (ref.: MG)
SloanReview