Nincsenek szép fotóik, és nem is filtereznek, mégis több tíz-, százezres vagy akár milliós követőbázissal rendelkeznek az Instagramon a mémfluencerek. A cégek lassanként kezdik is felfedezni a bennük rejlő potenciált, annyira, hogy Amerikában már akár milliós üzlet lehet a trashposztolás. Itthon viszont még lábujjhegyeznek a vicc-influencerek körül.
Az ELTE Média és Kommunikáció tanszékének hallgatói nemrég készítettek egy nem reprezentatív minifelmérést a gimnazisták médiafogyasztási szokásairól. Ebből az derült ki, hogy a középiskolások első számú információforrásai a mémek, amik főleg az Instán jönnek velük szembe. Persze ennél komolyabb kutatások is készültek arról, hogy kik mire használják a képmegosztót, és mely tartalmak a legnépszerűbbek. Nem meglepő: egyre több felmérésben jelennek meg a mémprofilok mint legkedveltebb oldalak az Instán.
A mémfluenszerek sikerét sokan annak tulajdonítják, hogy ráéreznek a főleg millienialokból álló közönségük generációs élményeire, szorongásaira, és kiszolgálják a nosztalgia iránti éhségüket. Az ilyen Insta-oldalak tele vannak posztokkal, amik a kilencvenes-kétezres évek popkulturáját idézik fel, és rengeteg bejegyzés foglalkozik azzal, mennyire nem könnyű a 2010-es években fiatal felnőttnek lenni. Ebből a kontentből szinte végtelen mennyiséget tudnak fogyasztani a felhasználók, hiszen a legtöbbre rá tudják kommentelni, hogy: “Ez mekkora, életem!” Ezzel pedig olyan aktivitást váltanak ki a viccprofilok, amit már a cégek se hagyhatnak szó nélkül.
“Mostanában jobban megéri mémoldalakba fektetni, mint kommersz influencerekbe, akik már nem tudják ugyanazokat az eredményeket produkálni” – mondta egy interjúban Lauren Smeets, a Cult LND kreatívügynökség stratégája. “A cégek nem tudják előállítani azt a típusú kontentet, ami a mémprofilok üzemeltetői számára természetes. Mivel nagyon könnyű velük azonosulni, hihetetlen aktivitást képesek kiváltani” – tette hozzá.
Kreatív (térítéses tartalom)