Ha veszünk 100 madarat ugyanabból a fajból, akkor mondjuk 95 az általános minta szerint viselkedik, vonul és költ, így biztosítva a faj stabilitását. De mindig van néhány olyan egyed, a madárvilág Scott kapitányai és Kolumbusz Kristófjai, akik nem bírnak magukkal, és a faj elterjedési területét elhagyva megnézik, mi van a kék horizonton túl. Mivel az északi félteke szárazföldi területeinek nagy részét 10 ezer évvel ezelőttig a jégkorszak uralta, ezek a próbálkozó egyedek évezredeken keresztül elpusztultak, ám amikor visszahúzódott a jég, kialakult egy hatalmas üres, zöld táj, az Afrikából érkező próbálkozók életben maradtak, és elkezdtek szaporodni. A legutolsó jégkorszak tízezer éve véget ért, mivel azonban az evolúcióban ez az idő szinte semmi, a legtöbb madarunk még nem tudott alkalmazkodni az évenkénti “kis jégkorszakhoz”, amit mi télnek hívunk, ezért ősszel visszarepül a melegbe, de például a cinege vagy a verébfajok már adaptálódtak a téli viszonyokhoz.
24.hu