Minden kérdés, amelyet az orvos feltesz, befolyásolja a betegség kimenetelét. Már a kérdésben megfogalmazódik ugyanis egy vélemény, ami megzavarja a beteget, és így kihathat a diagnózis pontosságára is.
A Bálint-csoport megbeszéléseinek egyik szembeszökő sajátossága – főleg, ha különböző szakterületekről érkeznek a résztvevők -, ami a szakzsargonnal történik. Mikor például egy pszichológus a “nárcisztikus” kifejezést használta, a csoportvezető megkérte, hogy magyarázza el, ez mit jelent. Kiderült, hogy a jelenlévő sebész és egy ideggyógyász egészen mást értett alatta, mint a pszichológus.
Az orvosok tehát azt is gyakorolják, hogy mindenki számára érthetően fogalmazzanak – amiből a beteg is profitál, mikor végre megérti, miről beszél az orvosa.
A Bálint-csoport Dobó Katalin szerint arra is szocializál, hogy az orvosok teamben dolgozzanak: felvállalják, ha elakadnak, tudjanak segítséget kérni és elfogadni. Azaz együttműködjenek a versengés helyett. Ráadásul a háziorvosi igen magányos szakma, így a csoport szakmai közeget is teremt. Inspirálódhatnak egymás ötleteiből, és megoszthatják egymással a terheket – ami megelőzi például a kiégést.
A csoportban az orvosok azt is megláthatják, mennyire vigyázni kell az emberi helyzetekben a tanácsokkal.
Hiszen a tanácsok rólunk szólnak, hogy mi mit tennénk, és kell, hogy gondolkodjunk a betegről, megismerjük a helyzetét, ne reflexből mondjunk neki valamit.
HVG