Önkéntes szolgálatról [Csehországban] akkor beszélhetünk, ha az önkéntest a könyvtár az ún. önkéntességi központ közvetítésével alkalmazza, ilyenkor a könyvtár a fogadó, a központ a küldő intézmény. (…)
Az önkéntesség előnyei négy területen jelentkeznek a könyvtárakban:
– a könyvtári munkában nyújtott segítségben,
– az önkéntes jelenléte a belső könyvtári környezet minőségét jelzi,
– az önkéntesek a könyvtár számára PR-ként működnek,
– az önkéntesek hozzájárulnak a könyvtárak közösséghez való jobb kötődéséhez.
Az önkéntesek olyan tevékenységekben is részt vehetnek, amelyekre a könyvtáraknak nincs kapacitásuk. Segíthetnek a szolgáltatási portfólió népszerűsítésében, újfajta problémamegoldó képességükkel hozzájárulhatnak a kínált szolgáltatások javításához, a nem kívánt sztereotípiák megakadályozásához. Az elégedett önkéntes a könyvtári szolgáltatások legjobb propagálója lesz.
A könyvtári önkéntesség gátló tényezői között sokszor a könyvtárosok félelmei szerepelnek (aggodalom a munkahely elvesztése, a saját munkát érő kritika, a változás és a munkaterhek növekedése miatt). A könyvtárakban nincs elegendő információ az önkéntességről, a kapcsolódó lehetőségekről, inkább a túlzott szervezettségtől való félelem, a megszokott gyakorlattól való eltérés képtelensége, a helytelen kommunikáció a jellemző. Az adminisztrációs akadályok, a biztonságos munka és az alkalmatlan önkéntes kockázata, a könyvtár jó hírnevének elvesztése vagy káreseményeknek az eshetősége – mind aggodalmakkal jár az önkéntesség kapcsán. A kockázati tényezők helyes kezeléséhez hozzájárulhat, ha az önkéntességgel megbízott vezető, menedzser irányítja a tevékenységet. (Önkéntesség a cseh könyvtárakban; ref: Prókai M.)
Humanus