“Jövősokkos állapotban van a magyar társadalom, ha tehetné, megállítaná az idő kerekét, a fiatalok jövőjeként legszívesebben a saját múltját képzelné el” – ezzel a nem túl megnyugtató mondattal zárul Lannert Judit oktatáskutató elemzése a Tárki idei Társadalmi Riportjában.
Nehéz szembesülni azzal is, hogy a digitális szövegértés terén a magyar diákok az utolsók Európában, holott enélkül – illetve problémamegoldó képesség nélkül – nem lesz egy munkavállaló sem versenyképes a 21. században. A magyar diákok sokat neteznek ugyan, de információszerzés, tanulás helyett szórakozásra, játékra és közösségi oldalon lógásra használják. Meglepő módon egy idő után az iskolában, tanórákon folytatott számítógép-használat inkább rontja a teljesítményt, ahogy az sem ér semmit, ha a tanár a hagyományos, frontális módszerrel tanít digitális eszközökkel is.
Az ismeretközpontú, magolási technikát preferáló oktatás elrettenti a tanulástól az embereket, és mikor újra kellene tanulni, már nem akarnak, miközben az iskolában szerzett tudásuk már elavult.
HVG