Egyre több adományt kapnak a könyvtárak. Az elhunyt szülők, nagyszülők hagyatékát a gyermekeik, unokáik nem tartják meg, nem tudják hova tenni, esetleg nekik is megvannak ugyanazok a kötetek. A MÉH-telepre kivinni sajnálják, ezért felajánlják a közgyűjteményeknek.
Az adományok a könyvtárosoknak plusz munkát jelentenek, és általában csak százból egy olyan kötet akad, aminek hasznát veszik. Nincs ez másként a szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtárban sem.
– Többnyire két okból adományoznak könyveket intézményünknek, az egyik, amikor teljes hagyatéktól szeretnének megválni, a másik ok pedig a helyhiány – mondta Czakóné Gacov Katalin, a Verseghy könyvtár igazgatója.
Az intézménybe érkező könyvadományokat átválogatják, és a jó állapotúakat esetenként állományba veszik: kicserélik a saját, megviselt példányukat. Olyan is előfordul, hogy náluk meg nem lévő kötetekhez jutnak ily’ módon, vagy olyan kiadványokhoz, amelyek korábban megvoltak a könyvtárnak, de az idők folyamán tönkrementek.
– Az olyan példányokat, amelyeket nem tudunk hasznosítani, mert teljesen értéktelen, tehát sérült, penészes, azokat elszállíttatjuk a MÉH-telepre. Ha egy dohos könyv bekerülne az állományba, és betennénk például egy új kötet mellé, az összes többi kiadványt áthathatja ez a szag. A MÉH-telepen leadott kötetekért egyébként pénzt kapunk, melyből új könyveket tudunk vásárolni, így tulajdonképpen jó célra hasznosulnak.
A helyi kiadás nagyon értékes. Czakóné Gacov Katalin hangsúlyozta, hogy különös gondossággal járnak el, ha ismert embertől, tudóstól származnak az adományok. A könyvtár helyismereti gyűjteményében például vannak olyan felajánlott kötetek, amelyek szolnoki irodalmárok vagy neves kutatók hagyatékából származnak és valóban értékesek. Nagyon sokszor dedikált vagy kéziratos példányok. Ezeknek nagyon örül a könyvtár, mint ahogy a helyi kiadásoknak is. Ilyen például Rékasy Ildikó volt könyvtáros és helyi író hagyatéka.
Szoljon