A tanárok egyre nehezebben tudták motiválni a diákokat hosszabb könyvek elolvasására. Változásra szánrák el maguk. Felülvizsgálták a kötelező olvasmányok listáját. Hozzáadták a legolvasottabb, értékes kortárs irodalmat. A diákok ettől függetlenül is választhattak maguknak könyveket. A választásra és az olvasásra is kaptak időt. A keresést az iskolai könyvtárban kezdték a tanár segítségével, aki megtanította, hogyan kell digitális eszközökkel hasonló könyvet keresni, hogy kell a katalógust használni, hol találnak ajánló oldalakat. A tanárok többféle modell közül választhattak:
– Tematikus egyéni olvasási projekt. A diákok egy kérdésre adott válaszként kerestek könyvet. Minden pénteken az osztályban olvashattak. Tanév végén közösen esszét fogalmaztak meg.
– Penny Kittle’s Book Love módszer. Minden harmadik héten a diákok a tanárral közös könyvkonferenciát tartottak. Továbbá könyvismertetőt az osztály előtt és könyves beszélgetéseket.
– Nyitott struktúra. A diákok az osztályban kaptak időt az olvasásra. Ha befejeztek egy könyvet, kölcsönözni kellett egy másikat. Negyedéves írásbeli értékeléseket készítettek vagy könyves beszélgetést tartottak.
Mikor elkezdték a módszert, szemeszter elején még csak 200 kölcsönzés történt. Két évvel később már 1356 könyvet kölcsönöztek negyedév alatt. A diákok már olvasnak otthon is az unatkozás helyett. A tanulmányok javulásában is mutatkozik az olvasás hatása.
Az iskola szerint a következők fontosak: tanár és könyvtáros elkötelezettsége, a választás szabadsága, a keresés megtanulásához nyújtott segítség, idő a keresésre és az olvasásra, olvasottak kiértékelése. (ref.: Habók Lilla)
School Library Journal