Tényleg tönkretett az okostelefon egy teljes generációt? – konferencia-beszámoló az MTA-ról. – Jeane M. Twenge, a San Diegó-i Egyetem pszichológus professzora és szerzőtársai a 13-19 éves amerikai fiatalokról szóló, 8,4 millió fős, 40 év alatt összegyűjtött adatkorpuszt vizsgálva arra jutottak, hogy az elmúlt években egyre kevesebb tinédzser kezd olyan felnőtt tevékenységbe, mint a szex, a randizás, az alkoholivás, a kiruccanás szülők nélkül, a fizetett munkavégzés vagy az autóvezetés. … A mai kamaszok nagyobb fizikai biztonságban élnek, mint valaha, mert kerülik a fent sorolt felnőttes viselkedésmintákat, mentális egészségüket tekintve ugyanakkor sebezhetőbbek.
A Facebookon töltött idő korrelál a magányossággal. A szerzőt jobban aggasztja, hogy arra jutott: a folyamatos társas érintkezés lehetősége ellenére erősödik a magány érzete, nő a depresszió veszélye. A kamaszok közül a legnagyobb arányban azok érzik úgy, hogy egyedül vannak, illetve kimaradtak valamiből (fear of missing out – FOMO), akik a közösségi oldalakon sok időt töltenek, a való életben azonban ritkábban találkoznak barátaikkal. Ugyanakkor azok a gyerekek, akik a való életben többet barátkoznak, a közösségi oldalakon is aktívabbak, tehát az összefüggés nem minden elemében tisztázott. A közösségi oldalakon aktívabb amerikai lányok Twenge szerint még inkább kitettek a depresszió veszélyének, mint a fiúk.
Ságvári Bence, az MTA szociológusa emellett kutatásaira hivatkozva kiemelte az okostelefon esélykiegyenlítő hatásait: a rosszabb anyagi körülmények között, községekben élő fiataloknál például a költséges szórakozás alternatívája lehet. Ennek hiányában még inkább kirekesztettek, a világtól és egymástól elzártak lennének ezek a közösségek.
Quibit