Anyja legfeljebb vigasztalta, de nem védte, miközben apja rendszeresen verte, ő pedig jó ideig úgy hitte, mindez azért történik, mert rossz, kezelhetetlen gyerek. Babity Máriának mára, ha nem is nyomtalanul, de begyógyultak a sebei, és a gyermekbántalmazás témakörében írta a doktori disszertációját. “Nem emlékszem, mikor vert meg először. Eleinte csak pofonokat kaphattam, anyám szerint ekkor hároméves lehettem. A szíj, bot később jött. Nevelési célból kezdett el ütni, legalábbis ez volt a magyarázat. Hogy majd móresre tanít. “Inkább ő pofozzon, mint az élet” – mondta. Utólag azt gondolom, néha inkább a haragját vezette le rajtunk, vagy a fene tudja” – meséli Mária, aki ezt a történetét sokáig magában tartotta, mígnem a kezébe került a Fegyelmezz! Megéri című könyv. Ebben konkrét gyakorlati tanácsok vannak, hogyan kell “helyesen” verni a gyerekeket.
– A könyv kapcsán kétszer is szóltuk már: Való-e könyvtárba a gyerekverés módszerével is foglalkozó könyv? – ellentmondó könyvtárosi alapelvek link Hogyan verjük a gyereket – kell ilyen könyv a könyvtári kínálatba? link – Kiderült, a könyvtárosok vagy megveszik a könyvet, vagy nem – tudatosan, elvből.
HVG