Szak- és közkönyvtár-vezetőkkel beszélgetve említettek néhány példát – mondjuk “hallomásból” – mely alkalmas arra, hogy a pályázati projektek eredményességét jobban kidomborítsák. Érdekesség azonban, hogy helyi szinten a fenntartót ritkán érdeklik ezek az adatok.
Kedvezőbb színben tűnhet fel a könyvtár…
– az előtérben elhelyezett alig 10 könyvből álló “kiállítás” mellett elhaladók elszámolhatók, mint a kiállítás megtekintői
– a fő- és fiókkönyvtárt (egyazon intézmény esetén is) külön olvasójeggyel lehet használni, így a két halmaznak nincs metszete: a közös használók kétszer számolhatók el
– van, amikor egy kiállítás 10 napig tart, és ezért 10 rendezvényként számolják el
– van, hogy a csecsemőket is beiratkoztatják, mint babaolvasót, holott jó pár évig legfeljebb a babakocsiban gőgicsél az anyuka mellett
– van ahol kivezényelt iskolásokat és óvodásokat iratkoztatnak
– nem egységes, hogy a hosszabbított kölcsönzési idejű könyvet egy vagy több kölcsönzésként számolják el,
– és persze van a radír és a ceruza az adatok “korrigálására”.
Működhet-e olyan körülmények között a minőségbiztosítás – vagy éppen a szakmai szintű döntéshozatal – tényeken alapuló döntéshozatala, ahol a tények dokumentálása bizonyul hátrányosnak? (MG)
KIT-információ