A feltételekhez kötött segélyezés módszerét (CCT) leginkább szociális területen alkalmazzák, nálunk a politikai és él az eszközzel. Azonban a tapasztalatok szerint csak akkor van ösztönző hatásuk, ha azok fenyegetés helyett – pl. pénzek elvonása – lehetőséget kínálnak.
“… ha a “feltétel” valamiféle pozitív böködő ösztönzés, afféle “nudge” [angol kifejezés, jelentése “bökdösés”], akkor az így kiváltott hatások látványosan eredményesek lehetnek. Ha egy tál lencsét adnak Fekete-Afrikában a gyereküket beoltató anyáknak, akkor ez ugrásszerűen megnöveli az oltási programok hatékonyságát. (A legnagyobb költség a technika és a személyzet “kivonulása”, amelyek fajlagos költsége jelentősen csökken, ha egyszerre többen oltatják be magukat – ehhez a hatékonysági nyereséghez képest jelentéktelen költség a lencse, de hat.) Ugyanígy, ha az USA szegényebb környékén működő iskolákban 3-5 dollárt adnak a gyerekeknek, mert elolvasnak egy könyvet és néhány egyszerű kérdésre tudnak válaszolni (hogy hívták a főszereplőt? stb.), akkor ezekkel a böködésekkel a gyerekek olvasási kompetenciája, teljesítménye lényegesen jobban javul, mint ha magas ösztöndíjakat ajánlanak fel a jó tanulmányi eredményekért stb. A könyv, bár jellemzően speciális környezetekben, de hatott és működött. A jól megtervezett, jó irányba ható, érzékenységeket jól eltaláló “nudge”-ok valóban kedvező magatartási hatásokat váltottak ki. Akkor is, ha a Világbank némi szomorúsággal azt is megállapította, hogy sajnos a mentalitásokat és gondolkodásmódokat e hatások nem tudták megváltoztatni, csak a konkrét döntéseket és magatartásokat – ami azért nem rossz eredmény.”
Esély