Könyvtáros-nyilatkozatokban evidencia, hogy a használókért vagyunk. Talán még az is, hogy az ő szempontjaikat vesszük figyelembe. Főként, ha azok egybe esnek a mieinkkel. Ha mégsem, akkor rés alakul ki szavaink és tetteink között.
Nézzünk két apró példát a tájékoztatásra (ugye, annak szakemberei vagyunk), tőlünk távolabbról ill. saját házunk tájáról:
– Egy városi webes hírharsona közleménye link megnevezi címében a témát: városi zárlat… Ha a polgár — vagy ember — ebből szeretne gyorsan tájékozódni, rossz úton jár. Csak bonyolult házrendszámokon átvergődve (vagy azokat kikerülve) derül ki a szövegből, hogy méhállományról van szó, azaz a célcsoport a lakosság elenyésző részét teszi ki. A szövegező tehát visszaél a használó idejével.
– Minden könyvtáros tudja, hogy a használókat a friss dokumentumok érdeklik leginkább. E logika azonban nem mindig terjed odáig, hogy ezeket tesszük leginkább hozzáférhetővé — növelni szándékozva az elégedettséget. Gyakran vesszük inkább a kronológiát link , a hírleveleket a legrégebbivel (vö.: a legkevésbé keresettel) kezdve. A helyzet azonban kezelhető ügyesen is: link
A példák folytathatók; gyakran nyernek vélt vagy valós szabályok a használói érdekekkel szemben, amivel lassan, de biztosan idegenítjük el azokat, akiknek elismeréséért esedezünk — őszinte óráinkban.
Tudatosan tervezve azonban lehet eredményes a fordított gondolkodás is! A reklámszakemberek által használt “teaser-hatás” szerint a lényeg be nem mutatásával felcsigázott figyelem nagyobb erővel tör kielégülésre, ld. egyebek mellett pl. a filmelőzeteseket. Hogy a befogadóban a késleltetés bosszúságot, vagy nagyobb elégedettséget okoz (no és nyereséget a szolgáltatónak), az a megtalált információ szubjektív értékén múlik. Az előző esetekben tehát milyen erős a marketing-kultúra? link (MG)
KIT-információ