Szögletes könyvtári tájékoztatás?

Amikor levesszük a polcról az árut, elvárjuk, hogy egy pillanat alatt megtaláljuk a számunkra fontos adatokat: mondjuk márkanév, összetétel, ár, egységár, stb. Mérgesek is vagyunk, ha az árcímke nem azonosítható, vagy mondjuk letakarták a szavatossági időt. Hasonló érzés könyvtárban is fogadhatja a használót. Egy könyvtár katalógusát az interneten keresve (már megszoktam, hogy az olvasó számára legfontosabb link, a katalógusé nem a felső, legnézettebb részen található) az ikonra kattintva csak zagyvaság jelent meg — többszöri próbálkozásra is. Beballagva és megkérdezve a könyvtárost megtudtam, hogy éppen cserélik a rendszert. Hogy miért nem írták ki? — De kiírták: csakugyan ott volt, fekete kisbetűkkel, mint az oldal többi szövege… Ekkor eszembe jutott a könyvtár fénymásológépe, ahol tizenöt forintos tanulópénzen tanultam meg, hogy a masina alapbeállításon fekvő oldalt másol. Persze, ki van ez is írva: egy méterre a használótól, szemmagasságban. Csakhogy a használó fénymásolásnál lefelé, a gép felé néz… A bosszantó nüanszok sajnos ritkán derülnek ki a könyvtárosok számára — hogy a változást nagy piros villogó stb. betűkkel érdemes kiírni, a használati utasítás vonatkozó részét pedig a szembeötlő fedlapra ragasztani –, mert az olvasó fizeti a téves másolatot, vagy dühöng a meg nem jelenő katalógus miatt. A könyvtáros pedig leereszkedő mosollyal rázhatja le az okvetetlenkedőt: pedig ki is van írva… (MG)