A közkönyvtár az egyetlen olyan intézmény, melynek létezése és működése ténylegesen sikeresnek mondható.
A szerző (Joe Queenan) véleménye szerint az összes többi intézménnyel kapcsolatban gyakran csapnak magasra az indulatok. A könyvtárat viszont mindenki szereti és magáénak vallja. Úgy látja, hogy nincs egy olyan ember sem, aki bármikor is megkérdőjelezné a könyvtár létjogosultságát (talán a könyvtárost érhetik megjegyzések, de magát az intézményt nem).
A közösség teljesen magától értetődőnek veszi a könyvtár létezését. A társadalom nem sokat foglalkozik magával az intézménnyel, bár abban biztosak lehetünk, hogy egyetlen társadalmi forma sem lehet meg a létezése nélkül.
Mi mindenre jó egy könyvtár?
– segít a tanulásban, támogatja az iskolarendszert
– egyfajta gyermekmegőrzőt, ahol a kicsik rendszeresen összegyűlnek, foglalkozásokon vesznek részt
– a nyugdíjasok és a munkanélküliek számára biztos pont, ahol nemcsak információt, hanem barátokat is találnak
Maga a könyvtár igazán demokratikus egység, közösség és szabadság a mottója. Az információt ingyenesen biztosítja.
A közkönyvtárak nem ítélkeznek, nem csak egy álláspontot képviselnek. Jó és rossz könyvet / zenét / filmet egyaránt kínálnak, nem állítják pellengérre a másságot.
A könyvtárban elfeledhető a magányosság érzése, a közösség ereje a meghatározó. (NM)
Rotary