Egy újabb tanítási módszernek tűnt, újabb ‘púp’ a tanárok hátára. Nevada Államban a középiskolákban bevezettek egy olyan szövegelemzési módszert, amivel sikerül lekötni a gyengébben olvasó és tanuló diákok figyelmét, a jól tanuló diákok számára pedig — akik általában gyorsan el tudnak olvasni egy szöveget és válaszolni a kérdéseket — újfajta kihívást jelent.
A szöveg olvasása után nem arra kíváncsi a tanár, hogy kinek mi a véleménye. Ebben a gyorsan olvasók és bátran beszélők lennének előnyben. Hanem hosszabban elidőznek egy szöveg elolvasásával és elemzésével. Csoportokra bontják az osztályt, csoportokban hangosan fel kell olvasniuk a szöveget, majd olyan kérdésekre válaszolni, aminek megválaszolásához a szövegből kell idézniük. Pl.: ‘A 6. sorban a szerző ezt a kifejezést használja: ‘mesterségesen gerjesztett megosztottság’. Mit jelent a ‘gerjesztett’ szó?’ A válaszok nem rosszak vagy jók, de elvezetnek a legmegfelelőbb szómagyarázathoz. Majd a tanár egy másik csoporthoz lép, ahol egy másik kérdésen dolgoznak a diákok. A diákok nem szokták meg, hogy a szövegeket elemezzék, így meg kell küzdeniük vele, amíg pontról pontra értelmet nyer számukra. Miközben elemzik a szöveget, használják az eszüket, megtanulják az új fogalmakat és összefüggéseket találnak.
Mindez olyan módszert ad a tanár kezébe, ami nem azt mondja meg a tanárnak, hogy mit tegyen, hanem a ‘hogyan’-hoz ad ötleteket. A fizikától a történelemig bármilyen órán alkalmazható. (ref.: Horváth Viktória, Könyvtárostanárok Egyesülete)
NPR