A megnyitásra szervezett minikonferencián Haraszti Györgynek az auschwitzi jegyzőkönyvekről szóló előadásából kiderült, hogy az ország politikai és egyházi vezetői már a deportálás előtt is pontosan tudták, mi fog történni Auschwitzban, és mennyi többlethalált jelent, ha a zsidóvérre legszomjasabb alakokat nevezi ki Horthy Miklós a megszállókkal való együttműködésre.
L. Simon bevezetett minket a könyvekkel telezsúfolt lakásába, és drámai szavakkal ecsetelte, milyen trauma néki akárcsak egy krimit is kiselejtezni, és ‘micsoda bűn, gyalázat, szégyen mások műveit megsemmisíteni’. Csak az a probléma, hogy az 1956-os forradalom idején is égettek könyveket. Kádárék többek között ezzel igyekeztek a forradalmat a nácizmussal és 1944-gyel összekapcsolni.
A háború után náci, antiszemita, irredenta művek tömegét semmisítették meg. A keresztény egyházakban évszázados hagyománya van a könyvégetésnek. Az 1944-es könyvpusztítás frontembere, Kolosváry-Borcsa Mihály többek között Prohászka Ottokárra hivatkozott, hogy ti. azt valósítják meg, amit ő követelt.
NOL