A könyvtárigazgató szerző évente többször szembesül dühös olvasókkal, akik összefirkált, megcsonkított kötetek miatt panaszkodnak. Az egyik, 16. századi művek fordításait tartalmazó könyv aláhúzogatóját pedig le is leplezte, amikor egy egyetemi értekezleten azonosította a stílust és a használt zöld tintát: a reneszánsz korrap foglalkozó egyetemi tanárt. Négyszemközt elmondta neki: ha nem hagy fel szokásával, kénytelen felfüggeszteni kölcsönzési jogát. A fenyegetés hatott, ugyanakkor a jelenséget érdemes távolabbról is szemlélni. Aukciós házak sokkal drágábban értékesítik a neves ‘rongálók’ széljegyzeteivel ellátott köteteket – pl. Jefferson vagy Fithgerald rongált kötetei esetében. E könyvek kincsesbányát jelentene a kutatóknak, rámutatva a jegyzetelő gondolkodási folyamatára. S végül is, a széljegyzetelő azt a könyvet tünteti ki megjegyzéseivel, amihez van hozzászólni valója, amelyeket sokra tart. S nem ez a könyvek célja? (ref.: MG)
New York Times