A könyvtárak szívesen dicsekednek azzal, hogy alkalmazkodnak a kihívásokhoz. Nos, ez nincs teljesen így, ha csak nem soroljuk az e-könyveket is a hagyományosak közé. Két trend látszik kirajzolódni: elmozdulás a
– könyvek utáni könyvtár felé
– a könyv nélküli könyvtár felé.
A (papír)könyvek nélküli könyvtár elkerülhetetlen, és olcsóbb is, mint a mai. A kontroll persze kisebb lesz az állomány felett. Jelentős lehet a megtakarítás könyvtárépületben és könyvtárosban egyaránt. Sokakban meg is fogalmazódik: a könyvtárak identitásválságban vannak, mindent akarnak mindenkinek szolgáltatni, réspiacokat keresnek, és ezekre sok adódollárt költenek. A könyvtárak a csökkenő kölcsönzés helyett számítógépekkel és különféle rendezvényekkel igyekeznek attraktívak maradni. E folyamat során a könyv nélküli könyvtár önellentmondássá válik, mert az már közösségi tér, és nem könyv-tár. A könyvtárosok ugyanakkor a könyvtár kulturális tőkéjébe kapaszkodva igyekeznek valami mást csinálni. Ha azonban eltűnik a könyv, könyvtáros helyett másvalakire lesz szükség. Ezzel egyidőben a könyvtárakkal szembeni adófizetői attitűd is hűvösebbé válhat: a rendezvényszervezés kevésbé attraktív, mint mondjuk a gyermekirodalom támogatása — írja a szerző. A közösségi terek menedzselése más képzettséget, diplomát igényel, mondjuk: ‘a közszórakoztatás mastere’. Az ALA pedig bizonyára akkreditálni fogja, hiszen ők mindent akkreditálnak. (ref.: MG)
Library Journal